Mikor van szükség gyermekpszichoterápiára?

Felnőtt életünk krízisei során kibillenünk az egyensúlyból, a korábbi megoldások már nem működnek. A gyerekek esetében ez fordítva van: a változás az, ami állandósul a folyamatos tanulás, fejlődés, növekedés során és ha mindet, az komoly nehézségeket okozhat. A gyereknek is, de az érte aggódó szülőnek is.

A gyerekek változatos jelekkel, úgynevezett tünetekkel jelzik, ha valami nincs rendben. Hogy ki milyen jelzést alkalmaz, az függ a személyiségétől és attól is, hogy mire fogékony a környezete. A tünet célja itt az, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy segítségre van szüksége a gyermekednek mert egyedül nem tudja megoldani a problémát amivel szembesült. A tünetek életkoronként is eltérőek lehetnek. A leggyakoribbak azok, amelyeket az Élethelyzetek, Krízisek menüpontokban soroltunk fel.

Felmerülhet a pszichológiai segítség igénybevétele olyan esetekben is, mikor a gyermek nem tud saját erejéből, megfelelő módon alkalmazkodni valamihez vagy ha krónikus betegségek során, a betegséggel való megküzdésében a pszichoterápiás támogatás előtérbe kerül.

Terápiás módszerek között az analitikusan orientált egyéni gyermek pszichoterápia a legyakrabban alkalmazott.

Bár a szülők állnak a legközelebb a gyermekükhöz, és ők ismerik őket a legjobban, mégsem mindig könnyű a közvetlen közelből rájönni, hogy mi is okozza az elakadást. Ilyenkor jelenthet segítséget egy szakember.

A gyermekpszichológus a gyermek problémáit körbejárva vele és a szülőkkel együtt igyekszik rájönni a tünet eredetére, okára, hogy a fejlődés újra elindulhasson. Gyakran már az is változást hoz, hogy a probléma okára fény derül, máskor hosszabban kell együtt dolgozni, hogy az a nehézség, ami megakadályozza a továbblépést, elgördülhessen az útból.

A terápia általános menete:

1. A közös munkát mindig a szülőkkel való beszélgetéssel kezdik, itt anamnézisre (fejlődés-történet) kerül sor. Ennek célja a korábbi erőforrások és küzdelmes pontok felkutatása a gyermek életében.

2. Ez után kerülhet sor a gyermekkel való munkára, amelyet egy vizsgálati, diagnosztikai szakasz (2-5 alkalom) vezet be, ekkor mérik fel a gyermek képességeit, ilyenkor történik a probléma első körüljárása a gyermek szemszögéből. Ennek eredményeit megbeszéli a terapeuta a szülőkkel, és közösen tervezik meg a szükséges kezelést, a terápiás folyamatot.

3. A tényleges terápiás módszert a gyermek életkora és a hozott nehézség befolyásolják. A legkisebbekkel (0-3 év) szüleikkel, édesanyjukkal együtt foglalkoznak (ez az ún. baba-mama terápia).

Óvodás kortól a kicsik nyitottak a játékos együttműködésre a pszichológussal: rajzok, bábok, kreatív technikák segítségével jelenítjük meg az ő világukat, hogy elmesélhető, eljátszható legyen mindaz, amit szavakkal még nem képesek megfogalmazni.

Iskolás kortól egyre tágabb tere nyílik a beszélgetéseknek is.

A terápiák időtartama különböző, néha a pszichológus csak a szülőkkel találkozik, mert az első néhány beszélgetés olyan új szempontokat hoz, amelyek segítségével maguk is képessé válnak a gyermek számára szükséges támogatás nyújtására (szülőkonzultáció)

A súlyosabb problémák esetén a gyermekkel folytatott közepes vagy hosszú közös munkára lehet szükség.

A gyermekpszichológus esetenként kapcsolatban marad szülőkkel, hogy a folyamatot közösen követhessék. Bizonyos esetekben felmerül, hogy az optimális változás elérése érdekében családterápián vegyen részt a család. Ilyenkor szülők és gyermekek egymást kölcsönösen támogatva, együtt dolgozhatnak az elakadások elhárításán.